Tóth László Attila

Funkcionális Személyi edző és életmód

tanácsadó

 

 

        Főoldal    Bemutatkozás    Árak    Órarend    Elérhetőség

 

 

Hírek

Személyi edzés

Zumba

TRX Training

Aerobic

Testépítés

Kick-Box

Gerinc tréning

Capoeira

Pilates

Táplálkozás

Cikkek

Érdekességek

Partnerek

 

 

 

Kick-box és a sport jótékony hatásai:

ü      Javul a szív és vér keringési rendszer

ü      Szív munkája hatékonyabb lesz és ez által edzettebbé válik

ü      Javul a légző rendszer a szervezet több oxigénhez jut

ü      Védő sejtek száma nő

ü      Stressz oldó, feszültség levezető

ü      Teljesítmény, fizikai állapot javul

ü      Nő a kitartás, akaraterő

ü      Javul a probléma megoldó képesség és az idő beosztás

ü      Testsúly kontroll a folyamatos testmozgás során javul

ü      Kapcsolat teremtő képessége javul a csapatban kikapcsolódik

ü      Nő az önfegyelem, önállóság

ü      Magabiztosság és önbizalom

ü      Rendszeresség, reflex és gyorsaság javul

Kick-box történelem:

 

A Kick-box sport az 1970-es évek elején alakult ki az elsősorban az Egyesült államokban és Nyugat-Európában. Létrehozóinak (az amerikai Mike Anderson és a német Georg Bruckner) egyik fő célja az volt, hogy az ütéseket és rúgásokat használó távol-keleti eredetű harci művészetek - ezek közül a legismertebbek: a (japán eredetű) karate, a (koreai eredetű) tae-kwondo és a (kínai eredetű) kung-fu - mozgásanyagát továbbfejlesztve és részben azokat ötvözve, egy önálló, verseny-centrikus küzdősportot hozzanak létre.
A kick-box sportolók küzdelmi és formagyakorlat versenyszámokban versenyeznek, a nők és a férfiak külön.
A küzdelmi versenyszámokat öt szabályrendszerben rendezik. Ezek alapvetően abban különböznek egymástól, hogy az akciók (ütések és rúgások) végrehajtásánál a kontrollált félerő (a semi-contact és light-contact szabályrendszerekben), vagy a teljes erő (a full-contact, low-kick és thai-kickboxing szabályrendszerekben) engedélyezett:

 


Kick-Box-ról bővebben

SEMI CONTACT SZABÁLYRENDSZER: félerejű, kontrollált akciók engedélyezettek, a bírók minden találatnál megállítják a küzdelmet (ez az ún. stop rendszer) és megítélik a találatért járó pontokat;

LIGHT CONTACT SZABÁLYRENDSZER: félerejű, kontrollált akciók engedélyezettek non-stop rendszerű küzdelemben, a bírók a menetek végén pontoznak;

FULL CONTACT SZABÁLYRENDSZER: teljes erejű akciók engedélyezettek non-stop rendszerű küzdelemben, a bírók a menetek végén pontoznak, az ellenfél kiütése szabályos;

LOW-KICK SZABÁLYRENDSZER: teljes erejű akciók engedélyezettek non-stop rendszerű küzdelemben, a bírók a menetek végén pontoznak, az ellenfél kiütése szabályos;

THAI-KICKBOXING SZABÁLYRENDSZER: a low-kick szabályrendszer szerinti küzdelem, ahol néhány, a thai-box-ban is használatos technika alkalmazása is megengedett. A sportolók a küzdelmi versenyeken kötelezően védőfelszerelés viselnek: védőkesztyű, lábvédő, sípcsontvédő, fejvédő, fogvédő, herevédő (a thai-kick-boxing versenyeken lábvédőt nem, helyette gumis bokavédőt viselnek a versenyzők). Hivatásos mérkőzéseken fejvédőt nem használnak. A formagyakorlat versenyeken ellentétben a tradicionális harci művészetekkel nem kötött, hanem - saját kialakítású koreográfia szerinti gyakorlatok bemutatására kerul sor, zenére, fegyveres vagy pusztakezes kategóriákban.

A kick-box világszervezete az 1974-ben alapított WAKO (World Association of Kickboxing Organizations), melynek immáron több mint 90 ország a tagja az öt földrészen. Székhelye Milánó (Olaszország), elnöke dr. Ennio Falsoni. Magyarországon a 70-es évek végén, 1979-ben jelent meg ez a sport, a WAKO-nak 1981 óta tagja a Magyar Kick-Box Szövetség. A magyar szövetség elnöke dr. Leyrer Richárd. A WAKO a páros években Európa-bajnokságot, a páratlanokban Világbajnokságot rendez. A magyar sportolók 1981-től vesznek részt ezeken a versenyeken, amelyeken 2006-ig 59 egyéni világbajnoki és 47 egyéni Európa-bajnoki aranyérmet, valamint több mint száz ezüstöt és bronzot sikerült nyerniük. Magyarországon a kick-box sporttal foglalkozók száma 5000-5500 főre tehető a gyermek , ifjúsági , junior és felnőtt (18 év felett) korcsoportokban. Világversenyen az első érmet szerző magyar sportoló Fodor István (Hunyadi SE) volt, aki az 1984-es graz-i Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett (semi-contact, 57 kg). Az első magyar világbajnok Hanák Antal (Hunyadi SE) volt, ő az 1985-ös budapesti világbajnokságon, az 60 kg-os súlycsoportban szerzett első helyet, a full-contact szabályrendszerben. A Magyarország - és egyben a világ - legeredményesebb női kick-box sportolója Pesuth Rita (Szigetszentmiklós-Tököl SE), aki hat egyéni világbajnoki címet szerzett a semi-contact és a light-contact szabályrendszerekben. Hugyetz Lajos (Hunyadi SE), ugyanezen szabályrendszerekben öt világbajnoki elsőséggel buszkélkedhet, ezt rajta kívűl még egyetlen sportolónak, az angol Alfie Lewis-nak sikerült elérnie. A legeredményesebb férfi versenyző a jelenleg is aktív Debreczeni Dezső (Békéscsaba LTPSE, e.: Gregor László) aki hat egyéni világbajnoki cím birtokosa.

A rendszeres sportolásnak és aktív fizikális tevékenységben való részvételnek több jelentős jótékony hatását is ismerjük az általános iskolás életkorú gyermekek esetében. Az egyik legjelentősebb tényezőként kiemelhetjük a rendszeres sportolás elhízás és túlsúly elleni pozitív hatását, hiszen a rendszeres fizikális aktivitás a leghatékonyabb megelőző és kezelő tevékenység az említett problémák elleni küzdelemben.

 A rendszeres és aktív sporttevékenység hatására az általános iskoláskorú gyermekeknél jelentősen fejlődnek az ügyességi és fizikális képességek, a sport által fejlődhet a gyermek önuralma és nőhet az önértékelése, illetve önbecsülése is.

 A rendszeres sportolás kiválóan alkalmas a gyermekek életre nevelésére is, így például megtanítható, hogyan kell valós célokat kitűzni és azokat megvalósítani, illetve hogyan kell alá- vagy fölérendelt szerepet játszani a vezetői irányítások tekintetében. A társakkal való hatékony együttműködés is tanítható, mely által a gyermekben megszilárdulhat az emberi szociális kapcsolatok helyes értelmezése is. A Kick-box igazán alkalmas mindezen tényezők megvalósítására, és tökéletesen alkalmazhatóak a gyermekek és felnőttek fizikális aktivitását illető igények kielégítésére.

 

 

Muay-Thai-ról bővebben

 

A Muay története és kialakulása A hiteles feljegyzések hiánya és a számtalan legendával fűszerezett szájhagyomány miatt a korai 20 században a Muay történetét nehéz papírra vetni. Éppen ezért ez a fejezet megpróbálja a lehető legpontosabb képet adni a Muay eredetével és kialakulásával kapcsolatosan, évszázadokra visszanyúlva. Ennek a küzdősportnak két formáját különböztetjük meg, a régit és az újat. A Muay Thai elnevezés a régi, az 1920-as évek korszakára vonatkozik, majd következett a kesztyűk, és egyéb nyugati boxban használt elemek bevezetése. Noha a "Muay" elnevezés az eredeti koncepcióra utal, időszakonként kiegészítésekkel módosultak. Például: Muay Kaad Chuek, Muay Luang, Muay Boran, stb. A mai küzdősport eredete (amit ma Muay Thai néven ismerünk) bizonytalan. Némely történetek szerint jelentős dél-kínai hatás(Shaolin) érte a Muayt a kereskedelmi útvonalakon keresztül, amely befolyással bírt eredetére és fejlődésére. Létezik egy rövid leírás, ami tényleges és valóságos képet ad arról, hogy milyen módon fejlesztették évszázadokra visszanyúlva. A legendákból és mondákból ma nehéz leszűrni a valóságot, így a Muay származtatásának időszaka tisztázatlan. Az egyik iskola gondolatai szerint a "Sanskrit mayva"-ból ered, ami azt jelenti "összetartozni, együttműködni". A hajat lófarokba kötötték, ami azt jelezte, hogy "egy csapattá alakultak", ami rendkívül fontos szempont a négy fő elem: a fejen lévő mongkol, a karon lévő praijed, az öklön kaad chuek, és a spirituális és szellemi varázsigék, amulettek használatához A Muay kétségtelenül nagyon jól fejleszti a harckézséget a testrészeket használva -a fejet,a könyököt, a térdet, az öklöt és a lábakat - kiegészítve fegyverekkel, mint például a lándzsa és a kardok (krabbi-krabbong), vagy anélkül. A csatákban mindet felhasználták- abban az időben a közelharc volt a jellemző-, a közösséget védték a betolakodók ellen. A különböző királyságok közötti gyakran előforduló agresszív területhódítások során, -ami a korábbi századokra volt jellemző- a harcosok tapasztalatokat gyűjthettek, amit később maguk is fel tudták használni a harcokban, és gyakorolták a táborokban. A Muay és a helyi templomok kapcsolata a kezdetekre tehető. A buddhizmus rendkívül hamar elterjedt bölcsőjéből, Indiából a környező területeken. A templom (wat) a szerzetesek közösségének számított, többnyire visszavonult katonák, magas rangú tisztviselők vagy nemesek voltak a lakói. Tanult emberek, akik a világi életben sikeresek voltak és elismertek. A helyi emberek elküldték fiaikat hogy e szerzetesektől tanuljanak, és a templomokban éljenek, ami ekkor a társadalomban központi szerepet játszott. Ez volt a hely az emberek számára, ahol imádkozhattak, találkozhattak másokkal és ahol a hagyományaikat megtudták őrizni és ünnepelni. A templomoka művészetek házának is számítottak, és nemcsak vallási témákkal foglalkoztak, hanem a legkülönfélébb művészeteket, mint például a Muay-al is, ami a szerzetesek hadi tapasztalatai és szociál-pszichológiai ismeretei alapján jött létre, és amit az ifjak és a férfiak tanultak a közvetlen küzdelem művészeteként.
 

Mi is a K-1?

 

                                                                           
A K-1 jelenleg a világ egyik legnézettebb és leglátványosabb küzdősport-rendezvénye, mely 1993-ban Japánból indult világkörüli hódító útjára. Ma már a legtöbb küzdősportoló álma, hogy bekerüljön a K-1 versenysorozatba, és Tokióban közel 80.000 néző előtt küzdhessen.

A K-1 a küzdősportok „királya”, melynek első magyar résztvevője 1995-ben a debreceni profi kick-box világbajnok, Tumbász József volt. Magyar versenyzők 2000 óta vesznek részt rendszeresen hivatalos K-1 versenysorozaton Európában.

 

 

K1-ről bővebben

A K-1 története: Kazuyoshi Ishii Tokióban, a Yoyogi Dai-Ichi stadionban rendezte meg az első K-1 Grand Prix-t. Tízezer néző volt kíváncsi az eseményre, amelyet nyolc versenyző közül a veterán horvát kick-bokszos, Branko Cikatic (egyes helyeken Branco Citatic) három kiütéses győzelmet aratva nyert meg. Övé lett a győztesnek járó, 100 ezer dollár pénzdíj is. Cikatic a mai napig is a GP döntők legidősebb győztese. A fináléban Ernesto Hoost volt az ellenfele, aki megverte Peter Aerts-et és az amerikai Maurice Smith-t. Ebben az évben még két K-1 versenyt rendeztek meg, az egyiket a japán Satake, a másikat Ernesto Hoost legyőzésével Peter Aerts, a holland „Favágó” nyerte meg. A K-1 berobbant a köztudatba. 1994

A GP-t Peter Aerts nyerte meg, aki a mai napig is a döntők legfiatalabb győztese. Aerts 23 éves és 217 napos volt, amikor első lett. A finálé előtt még úgy tűnt, hogy valóra válhat a japánok és Ishii mester álma, hiszen Masaaki Satake a végső győzelemért küzdhetett. Satake azonban ahelyett, hogy teljes erejével a mérkőzésre koncentrált volna, inkább a magamutogatással volt elfoglalva. Mindez megbosszulta magát, Aerts megérdemelten győzött. Ekkor küzdött először a svájci Andy Hug, aki az első mérkőzését elveszítette. Ebben az évben Ernesto Hoost egy K-2-es versenyt nyert meg.

1995 A harmadik év újra Peter Aerts sikerét hozta. A GP döntőbe jutásért már 16-an küzdöttek. A májusi versenyen Aerts kiütötte a francia Jerome Le Bannert, és legyőzte Hoost-ot is. A dél-afrikai Mike Bernardo a harmadik menetben kiütötte Andy Hug-ot.

1996 Sokak véleménye szerint ez volt az egyik legizgalmasabb év. Nagy meglepetésre a selejtezők során a 21 éves horvát újonc, Mirko „Cro Cop” Filipovic legyőzte az előző évi döntős Jerome Le Bannert. A mérkőzésük két fiatal titán összecsapása volt, hiszen Le Banner is csak 23 éves volt. Filipovic-on kívül Musashi, a 23 éves japán fiatalember is ekkor robbant be az élmezőnybe. A GP döntőben Mike Bernardo legyőzte a kétszeres bajnok Aerts-et, majd megverte az új japán sztárt, Musashit is. A másik ágon Andy Hug került a fináléba. A végső összecsapást a svájci versenyző nyerte meg, így Hug harmadik nekifutásra bajnok lett. Ő az első, és eddig az egyetlen bajnok, aki igen jelentős karate múlttal rendelkezett. Érdekességként megemlítjük, hogy ebben az évben már Sony PlayStation gépen játszható K-1 videojáték is megjelent a piacon. A K-1 népszerűségének újabb bizonyítéka volt az is, hogy az év októberében már a Fuji TV is közvetítette a yokohamai, K-1 Sztárok Harca (K-1 Star Wars) elnevezésű versenyt.

1997 Ez az év a nagy áttörés ideje volt. Az ismert K-1 versenyzők, mint például Peter Aerts, Mike Bernardo vagy Andy Hug, Japánban hatalmas sztárokká váltak. Egyre többet szerepeltek a televíziókban, és az írott sajtóban is. Reklámokat készítettek velük, minden sportkedvelő ismerte a nevüket. Ekkor került be a világ legjobbjai közé egy újabb nagyszerű karatés, a brazil Francisco Filho is. Japán három legnagyobb városában, Nagoyában, Osakában és Tokióban is rendeztek K-1 versenyeket. A fővárosi GP döntőre kevesebb, mint egy óra alatt több mint 45 ezer jegyet adtak el. A nyolc finalista nagyon izgalmas mérkőzéseket vívott. Ernesto Hoost legyőzte Filho-t, Hug pedig Aerts-et. A döntőben Hoost pontozással megverte a svájci sztárt, és megszerezte első bajnoki címét. A verseny televíziós nézettségi mutatója elérte a 20%-ot, ami kiváló eredmény.

1998 A K-1 továbbra is dinamikusan fejlődött. Hug hazájában, Svájcban az európai Grand Prix versenyen a horvát származású, de német színekben versenyző Stefan Leko győzött. Leko ezzel bejutott a tokiói döntőbe. Las Vegasban megrendezték az első amerikai K-1 Grand Prix-t. A győztes részt vehetett az osakai versenyen, amelyen már a tokiói döntőbe jutás volt a tét. Las Vegasban az amerikaiak egyik legendás harcosa, Rick Roufus nyert, Osakában viszont Francisco Filho legyőzte őt. Ezen a viadalon a korábbi GP döntős Masaaki Satake vívta ki a továbbjutást, miután pontozással legyőzte a brazil Glaube Feitosát. A tokiói GP döntőben viszont az első mérkőzésen Peter Aerts leiskolázta őt. A hollandok kétszeres világbajnoka KO-val verte Satakét. Aerts a következő mérkőzését is kiütéssel nyerte meg. Aerts a mindent eldöntő összecsapáson az egymás után harmadszor finalista Andy Hug-ot is KO-val győzte le. Aerts fantasztikus volt, ő lett a sportág első háromszoros világbajnoka (és a horvát Cikatic után a második, aki a döntőben mindhárom mérkőzésén kiütéssel győzött).

1999 Mind a versenyzők, mind a nézők részéről tovább nőtt a K-1 iránti érdeklődés. A sportág menedzsmentje ezért három nagy tornát is kijelölt, hogy az egyre több nehézsúlyú sztár eldönthesse egymás között, hogy kik jutnak be az osakai selejtezőbe. Ezeknek a versenyeknek a győztesei az úgynevezett „K-1 szupersztárokkal” küzdöttek meg tokiói döntőbe jutásért. A szupersztárok a következők voltak: a Japán K-1 GP-n Musashi és Nobu Hayashi, a K-1 Braves viadalon Xavit Bajrami és Lloyd Van Dams, a K-1 Dream versenyen pedig, Stefan Leko és Samir Benazouzi. Ezeknek a versenyeknek a megszervezése nemcsak sport, hanem marketing szempontból is telitalálat volt, hiszen immár több olyan esemény is akadt, amelyre felkészülhettek a versenyzők, és amelyek témát szolgáltattak a sajtónak, és ezzel fenntartották a közönség figyelmét. Mindez természetesen hozzájárult a szponzorok még jobb kiszolgálásához is. A GP döntőben Ernesto Hoost és Mirco „Cro Cop” Filipovic küzdöttek meg az elsőségért. Filipovic a japán Musashit és az ausztrál karate sztárt, Sam Greco-t verte meg. Hoost legyőzte Andy Hug-ot, és Aerts-et. A fináléban Hoost pontos támadásaival megverte Filipovicot is, és pályafutása során másodszor is világbajnok lett.

2000 A XX. század lezárásaként egész évben fantasztikus küzdelmek zajlottak a döntőért. A K-1 menedzsment három tornát jelölt ki, ahonnan a két legjobb versenyző került be a GP döntőbe. A hetedik résztvevő a Japán GP győztese lett, míg a nyolcadik induló kiválasztásának jogát Kazuyoshi Ishii tartotta fenn magának. Ezekről a viadalokról a francia Jerome Le Banner, a holland Ernesto Hoost, a francia kick-boksz bajnok Cyril Abidi, a brazil karate sztár Francisco Filho, valamint a dél-afrikai Mike Bernardo és a horvát Mirko „Cro Cop” Filipovic jutott be a döntőbe. Hozzájuk a japán verseny győztese, Musashi, és Ishii mester kiválasztottja, Peter Aerts csatlakoztak. Csakhogy nem sokkal a döntő előtt Le Banner és Bernardo megsérültek, így nem tudtak részt venni a versenyen. Helyükre Stefan Leko és az új-zélandi Ray Sefo kerültek be, akik kiválóan helyettesítették Bernardoékat. A viadal nem nélkülözte a drámai eseményeket sem. A küzdelem hevében Abidi megsérült az Aerts elleni mérkőzésen. A végső győzelmet Ernesto Hoost szerezte meg, aki a döntő napján 10 menetet küzdött végig, mire harmadszor is megszerezte a világbajnoki elsőséget. Hoost megverte Filipovicot, Filhot és Sefot is. Újra igazolta, hogy megérdemli a már korábban ráakasztott becenevet, a „Tökéletes”-t (Mr. Perfect). Hoost nagyszerűen osztotta be az erejét, és szép technikákkal, pontozással, tisztán győzte le ellenfeleit. Ezzel utolérte Peter Aerts-ot, ő is háromszoros világbajnok lett.

2001 Ebben az évben, többek között a 2000-ben tapasztaltak miatt is, a K-1 menedzsment megváltoztatta a kvalifikációs rendszert. Már nem három, hanem négy kvalifikáló versenyt rendeztek, amelyeknek csak a győztesei kerülhettek egyenes ágon a decemberi Grand Prix döntőbe. Ebben, a sportág további terjeszkedésének szándéka mellett, az is közrejátszott, hogy elkerüljék az esetleges unalmas mérkőzéseket. A négy kijelölt verseny az osakai GP, a melbourne-i GP, a nagoyai GP, és a las vegas-i GP volt. Az ezeken második helyen végzettek a fukuoka-i vigaszversenyen küzdhettek a további kiadó helyekért. Osakában Jerome Le Banner győzött és jutott egyenes ágon döntőbe. A második Adam Watt lett, aki Fukuokában próbálhatott szerencsét. Melbourne-ben Ernesto Hoost győzött, az angol K-1 bajnok Matt Skelton lett a második. Ennek a versenynek az egyik legnagyobb meglepetése volt, hogy a kanadai Mike McDonald már az első menetben kiütötte a többszörös döntős Filipovicot. Nagoyában a fehérorosz Alekszej Ignashov nyert Lloyd Van Dams előtt. Las Vegasban pedig, Stefan Leko verte meg Peter Aerts-ot. A dán Nicholas Pettas a Japán GP-n elért figyelemreméltó eredményének, két kiütésének és Musashi legyőzésének köszönhetően ment tovább. Ez eddig tiszta sor. Az viszont már váratlan csavar, hogy Filipovic lemondta a fukuokai versenyt, így a helyére az új-zélandi Mark Hunt került, aki korábban megnyerte az óceániai bajnokságot, Melbourne-ben viszont kikapott Hoost-tól. Hunt Fukuokában kikapott honfitársától, Ray Sefotól, de Sefo megsérült, így mégis Hunt ment tovább. A következő körben megverte Watt-ot, és végül bejutott a tokiói döntőbe. Ez már így is elég kacifántos történet, de ígérhetjük, hogy még csak most jön a java. A döntőt 65 ezer néző látta a helyszínen, a tv készülékek előtt pedig milliók ültek. A szervezők megadták a módját, hiszen a világ egyik leghíresebb ring szpíkere, az amerikai Michael Buffer konferálta a műsort. A torna első mérkőzését két sztár, Hoost és Leko vívta egymással. Leko mindent megtett, de a rutinos Hoost kifogott rajta, és sima pontozással legyőzte. Csakhogy közben megsérült, és a következő mérkőzésre már nem tudott kiállni. A K-1 szabályai szerint, így mégis Stefan Leko jutott tovább. Hoost és Leko

A második találkozón a már 13 mérkőzés óta veretlen, sokak által a legnagyobb esélyesnek tartott Le Banner és az újonc Hunt csaptak össze. Elképesztő csata volt, olyan, amelyről még ma is beszélnek az emberek. Le Banner már az első menetben megpróbálta kiütni a mezőny legalacsonyabb versenyzőjét. Hunt azonban keményen ellenállt. A torna előtt Le Banner el sem tudta képzelni, hogy az új-zélandi kifoghat rajta. „Csak nem képzelik, hogy ez a fickó kihívást jelent számomra?”- nevetett egy újságírói kérdésre válaszolva. Valószínűleg ez volt élete legnagyobb tévedése. Hunt ugyanis az első menetben nagyszerű, a másodikban pedig, egyenesen csodálatos volt. Döbbenetes, hallatlanul izgalmas küzdelemben olyan ütészáport zúdított a franciára, hogy Le Banner a 16-ik bekapott bomba után már nem bírta tovább és padlót fogott. Hunt az egész torna legjobb mérkőzésén, kiütéssel verte meg Le Bannert, amivel óriási szenzációt okozott. LeBanner és Hunt

A közönség még alig ocsúdott fel az ámulatból, és máris következett Nicholas Pettas, a „Kékszemű Szamuráj” és Alekszej Ignashov, a „Vörös Skorpió” harca. Pettas az első menetben megpróbálta körbetáncolni és távolabbról megdolgozni a nála 15 cm-rel magasabb ellenfelét. A másodikban is ez volt a terve, de Ignashov térde hirtelen megvillant, és a törött orrú Pettas máris mehetett zuhanyozni. Ignashov térdese... A negyedik mérkőzésen két rutinos, öreg róka, a háromszoros K-1 világbajnok Aerts, és a karate VB érmes brazil Francisco Filho küzdött egymással. Aerts lába sajnos újra megsérült, így fel kellett adnia a mérkőzést. Az első elődöntőben Leko és a rettentő erős Hunt csapott össze. Leko jól kezdett, szokásához híven gyors és kemény volt. Hunt azonban nemcsak bírta, hanem adta is a pofonokat. Kétszer is leütötte Lekot, így egyhangú pontozással jutott be a döntőbe.

A másik ágon a tapasztalt Filho és a roppant veszélyes Ignashov mérkőzése, bár végig izgalmas volt, nem hozott látványos harcot. Filho jól tartotta távol a fehérorosz thai-boksz világbajnokot, és közben remek rúgásokkal többször is eltalálta őt. Végül Filho szoros, de egyhangú pontozással legyőzte Ignashovot, és bekerült a döntőbe Filho a Hunt elleni mérkőzésen is igyekezett az addig bevált taktikája szerint küzdeni. Ütéstávolságon kívül maradt, és elsősorban lábbal, onnan dolgozott. Hunt azonban időnként meg tudott indulni, így végig kiegyenlített volt a mérkőzés. Filho az első menetben tízszer lábon rúgta Hunt-ot, aki hat testre mért ütést vitt be. A második menetben Filho tizenötször rúgta meg Hunt-ot, miközben kilenc kemény testütést szedett be. A harmadik menetben a már addig is folyamatosan hátráló Filho-t passzivitásért figyelmeztették. Ebben a három percben Filho kilenc rúgást hajtott végre, míg Hunt tizenegy ütéssel találta őt el. A bírók a három menet után döntetlenre adták a mérkőzést, így egy extra menet következett. Filho, aki addig végig maximálisan koncentrált, itt már elfáradt, és a frissebb Hunt többször is tisztán eltalálta őt. Filhot passzivitásért újra figyelmeztették. Erejéből már csak négy rúgásra futotta, Hunt viszont tizenötször vitt be találatot. Ezt a menetet egyértelműen az új-zélandi versenyző nyerte meg. A döntés nem is lehetett kétséges, a K-1 2001 évi világbajnoka Mark Hunt lett! Hunt ezzel egy csapásra nagy sztárrá vált. Hihetetlen küzdeni tudásával, keménységével belopta magát az emberek szívébe. 1997 óta ő lett az első új K-1 bajnok. Győzelméért 400 ezer dollárt vághatott zsebre.

2002 A K-1 menedzsment újra megváltoztatta a selejtezők lebonyolítási rendjét. Újra visszatértek az osakai minősítő versenyhez. A Japán GP győztese továbbra is egyenes ágon juthatott be a tokiói döntőbe. Ezek előtt rendezték meg a területi selejtező versenyeket, ahonnan a győztesek a Las Vegasban rendezett amerikai K-1 GP-n találkoztak. Ezt a viadalt a kanadai Michael McDonald nyerte meg. Osakában különösen a Bob Sapp - Ernesto Hoost találkozó csigázta fel a kedélyeket. Ennek előzménye az volt, hogy az amerikai óriás az első K-1 mérkőzését szabálytalanság miatt elveszítette, de a rossz fiúi szerep csak jót tett a népszerűségének. Sapp fontosságát jelzi, hogy a következő mérkőzésén maga Kazuyoshii Ishii bíráskodott. Azt a találkozót Sapp technikai KO-val nyerte meg. A Hoost elleni mérkőzés sem nélkülözte a drámai jeleneteket. A csata hevében Hoost megsérült, és az orvos nem engedte tovább küzdeni. Hoost kiesett, Bob Sapp pedig bejutott a GP döntőbe. Bob Sapp Az élet azonban nagy tréfamester. Eléggé furcsa módon, a GP döntőbe jutott Semmy Schilt a nagy verseny előtt egy héttel egy PRIDE mérkőzést vívott, amelyet elveszített. Ezt követően sérülésre hivatkozva visszalépett, így Hoost az ő helyén mégis csak részt vehetett a versenyen.

A decemberi viadalon az új-zélandi Ray Sefo és a legendás bajnok, Peter Aerts vívták az első mérkőzést. A győztes megosztott pontozással Sefo lett, ami azt jelentette, hogy Aerts az előző évhez hasonlóan, most sem jutott tovább. A holland tábor nagyon csalódott volt. A következő találkozót mindenki óriási izgalommal várta. Amikor Bob Sapp és Ernesto Hoost belépett a kötelek közé, 74500 néző tombolt a Tokiyo Dome-ban. Az első menetben Hoost nagyon okosan, először lábra mért rúgásokkal lelassította a rárontó amerikait, majd elmozogva, kézzel megsorozta. Sapp iszonyatosan elfáradt, a menet végén már alig kapott levegőt. A szünetben azonban felfrissült valamelyest, és a második menetben sarokba szorította a kissé óvatlanná váló Hoost-ot. Bal, jobb, bal, jobb, záporoztak az ütések Hoost-ra, aki egy idő után már nem tudta védeni magát. Tobuaki Kakuda, a vezetőbíró beszüntette a mérkőzést, győzött Bob Sapp. A harmadik találkozón az előző évi bajnok, Mark Hunt és Stefan „Blitz” Leko mérték össze erejüket. „Villám” Lekonak jól sikerült a 2002-es éve, és a gyorsasága miatt nem tűnt esélytelennek a bajnokkal szemben sem. Hunt lábra mért rúgásokkal és testre illetve fejre irányított ütésekkel kezdte a mérkőzést, de Leko remekül kontrázott. A második menetben mindketten fokozták a tempót, és nagy csatába bonyolódtak. A harmadikban aztán Hunt megvillant, egy kemény jobbegyenessel leterítette ellenfelét. Borzalmasan erős ütés volt, Leko összetört orral esett össze. Hunt ezzel bejutott az elődöntőbe. Japán szurkolók nagy izgalommal várták a következő mérkőzést, hiszen legjobbjuk, Musashi, a roppant erős Le Bannerrel küzdött. Musashi bátran kezdett, ütései nyomán Le Banner orra hamarosan elkezdett vérezni. Néhány másodperccel az első menet vége előtt azonban a francia egy remek ütéssel padlóra küldte Musashit, akit szemmel láthatóan nagyon megviselt az eset. A másodikban mintha kicserélték volna őket, Musashi erejéből már csak a védekezésre futotta. Le Banner már az első perc végén újra leütötte őt, így Musashi edzői bedobták a törülközőt. A japánok természetesen nagyon csalódottak voltak, de mire igazán búnak ereszthették volna a fejüket, egy váratlan esemény történt.

Az első elődöntő előtt Tobuaki Kakuda megjelent a ringben. Láttára mindenki elcsöndesedett, a vezetőbíró pedig, megtette bejelentését. Kakuda közölte az elképedt nézőkkel, hogy Bob Sapp kézsérülést szenvedett a Hoost elleni csatában és nem tud kiállni a Sefo elleni elődöntőre. Hoost viszont harcképes, így a K-1 szabályai értelmében ő lesz Sefo ellenfele. Ez a drámai fejlemény megint roppant izgalmassá tette a folytatást, hiszen mindenki jól emlékezett az osakai esetre, amikor Hoost sérült meg Sapp ellen. Most viszont az amerikai került bajba. Igen ám, de milyen állapotban van Hoost? Képes-e egy vesztes mérkőzés után megújulni, és legyőzni a jó formában lévő Sefot? Nos, Ernesto Hoost villámgyorsan válaszolt ezekre a kérdésekre. Remekül tartotta magát, és a szerencse is vele volt. Sefo egyik rúgását térddel blokkolta, és az új-zélandi összerogyott a fájdalomtól. Mint kiderült, Sefo olyan szerencsétlenül rúgott össze Hoost-tal, hogy megsérült a bokája. Segédei támogatták le a ringből, a győztes, KO-val, Ernesto Hoost lett. Hoost és Sefo A másik elődöntőben egy várva várt visszavágó következett, Jerome Le Banner, és Mark Hunt küzdelme. A két sztár ezúttal sem okozott csalódást a nézőknek, az egyik legizgalmasabb mérkőzést produkálták. Hunt az első menetben próbált közel kerülni Le Bannerhez, a francia pedig, folyamatosan támadta Hunt bal lábát. Nagy küzdelem volt, egyik versenyző sem tudott a másik fölé kerekedni.

A második menetben azonban Le Banner fölénybe került. Hunt lába egyre kevésbé bírta a terhelést. Le Banner ezért tovább támadta Hunt bal lábát és közben már fejre is próbálkozott. De sem kézzel, sem lábbal nem tudta megtörni Hunt-ot. Az új-zélandi láthatóan fáradt, de valahonnan mindig erőt merített, és veszélyes ütésekkel válaszolt. A harmadik menetben is ugyanez történt, sőt Hunt az utolsó másodpercekben még egy nagy rohamot is indított. Mindez azonban már nem volt elég ahhoz, hogy megfordítsa a mérkőzést. Le Banner egyhangú pontozással nyert, és ezzel visszavágott az egy évvel korábbi vereségért. A döntőben azonban megint nem volt szerencséje. A „Tökéletes”-sel, Ernesto Hoost-tal küzdött a végső győzelemért, de ezen a találkozón már nem tűnt annyira összeszedettnek, mint Hunt ellen. Lehet, hogy annyira, az előző találkozóra koncentrált, hogy nem tudott még egyszer ugyanúgy felpörögni. Az első menetben ugyan nagyszerűen küzdött és egyesek véleménye szerint jobb is volt, de a második után már holtverseny alakult ki kettejük között. És jött a harmadik menet, amelyben egy rúgás után Le Banner a könyökéhez kapott, és lement. Számolás után fölállt és próbálta folytatni a küzdelmet, de egy újabb Hoost támadás után megint padlóra került. Újra rászámoltak, de Le Banner megint fölkelt, és fájdalmai ellenére folytatta a harcot. Hoost azonban nem kímélte, és a jóformán védekezésképtelen franciát harmadszor is leütötte. Újabb dráma, amelynek ezúttal is Le Banner volt a szenvedő alanya. A K-1 szabályainak értelmében, akire egy menetben háromszor is rászámolnak, az nem folytathatja tovább. Később kiderült, hogy Le Banner bal keze tört el a küzdelemben, ezért voltak óriási fájdalmai, ezért nem tudott már harcolni. Hoost és LeBanner Ernesto Hoost így kiütéssel megnyerte a döntő összecsapást, és a sportág történetében elsőként, negyedszer is világbajnok lett. Ő maga is elismerte, hogy többszörösen is a szerencse kegyeltje volt ebben az évben. Attól kezdve, hogy Schilt helyén az utolsó pillanatban bekerült a fináléba, végig szerencse kísérte az útját. Ugyanakkor az is igaz, hogy a legfontosabb pillanatokban is higgadt maradt, és a Sapp elleni vereség után is képes volt összeszedni magát. Ellenfeleinek sérüléseiről pedig, nem ő tehetett. Ennek a drámákkal tarkított estének a televízió nézők körében is óriási volt a sikere. A közel 35 %-os nézettségi arány parádés eredmény volt.

 2003 Az újjáalakult K-1 menedzsment megpróbálta tovább bővíteni a kínálatot. A kísérlet eredményeképpen két K-1 Beast versenyt is tető alá hoztak. Ezek a viadalok mérsékelt sikert arattak, a legnagyobb szenzációt az okozta, hogy Mirco „Cro Cop” Filipovic megverte Bob Sapp-et. A K-1 GP döntőbe jutásért visszatértek a 2001-es rendszerhez. Eszerint négy GP versenyen lehetett minősülni az osakai selejtezőre. Akiknek itt nem sikerült elsőre továbbjutniuk, a vigaszágon, Las Vegasban küzdhettek tovább. Mint K-1 versenyző, ez utóbbi viadalon szerepelt először Amerikában Bob Sapp. Az amerikai óriás hihetetlenül izgalmas mérkőzésen győzte le honfitársát, Leopoldo Kimo-t. A nézőtéren ott ült az amerikai fenegyerek bokszoló, Mike Tyson is, aki a végén felment a ringbe. A vérben forgó szemű Sapp azonnal kihívta őt egy csatára, amit Tyson rögtön elfogadott. Az egykori világbajnok, később alá is írta szerződését egy K-1-es csatáról, ez azonban a mai napig sem jött létre. Mindenesetre ez az esemény hatalmas sajtónyilvánosságot kapott, világszerte a K-1-ről beszéltek. Ezt a versenyt egyébként az új holland sztár, Remy Bonjaski nyerte meg.

Ernesto Hoost-nak, az előző évi bajnoknak a teljes éve ráment egy fertőző bőrbetegség gyógyítására, így nem vehetett részt az osakai versenyen. Sérülés miatt hiányzott Jerome Le Banner, és nagy vetélytársa, Mark Hunt is. Filipovic pedig úgy döntött, hogy inkább más szakágban próbál szerencsét. Ezeknek az okoknak köszönhetően, a korábbi bajnokok közül csak Peter Aerts került be az év végi döntőbe. Aerts honfitársát, Jerrel Venetiant verte meg az osakai versenyen. Ezt a viadalt Bonjasky, a „Párduc” nyerte meg, aki legyőzte, és ezzel kiejtette Bob Sapp-et is. Sadaharu Tanikawa, a K-1 eseménymenedzsere decemberben így foglalta össze a helyzetet: „A legjobb nyolc versenyző között öt újoncunk van. Az új generáció megérkezett! Már nagyon várom tőlük az izgalmas akciókat!”

 Októberben a sorsolás után a következő párosítás alakult ki:

1. mérkőzés: Cyril Abidi - Stefan Leko

2. mérkőzés: Peter Graham - Remy Bonjasky

3. mérkőzés: Musashi - Ray Sefo

4. mérkőzés: Alekszej Ignashov - Peter Aerts

Az élet azonban másként alakult, Leko helyén végül a korábbi IBF profi boksz világbajnok dél-afrikai Francois Botha indulhatott a döntőben. A decemberi versenyre az emberek órák alatt elkapkodták a jegyeket. Mindjárt az első csatának megvolt a maga pikantériája, hiszen Cyril Abidi azzal a Bothával küzdött, akivel Osakában botrányos mérkőzést vívtak. Azon a mérkőzésen Botha rárohant Abidire, és ütészáport zúdított a franciára. Abidi le is került a földre, a feldühödött Botha azonban ott is folytatta az ütlegelést. Ez azonban természetesen tilos, így a bíró szabálytalanságért azonnal leléptette Bothát.

A döntőben azonban már szabályos küzdelmet vívtak. Botha próbált rohamozni, és az ökleiben bízva sokat ütni. Abidi ugyanakkor szép rúgásokkal lassította a dél-afrikait. Egy alkalommal azonban elcsúszott, és hanyatt esett. Ebből a helyzetből azonban egy szempillantás felemelte mindkét lábát és úgy fogadta Bothát. Szerencsére Botha megállt, és nem szabálytalankodott. A folytatásban egyre jobban érvényesült Abidi taktikája. A harmadik menetben egy pompás fejre vitt rúgással le is küldte Bothát, és ez már elég volt ahhoz, hogy a bírók egyhangú pontozással neki adják a győzelmet. A második mérkőzésen az ausztrál karatés Peter Graham és Bonjasky a „Párduc” kerültek szembe. A veterán ausztrál nagyon bátran kezdett, egy-két gyönyörű rúgással és ütéssel megmutatta, hogy klasszis versenyző. Az első menet vége előtt azonban Bonjasky egy pompás térdrúgással bordán találta Graham-et. Graham padlóra került, a bíró rászámolt. Az ausztrál ebből még felállt, de néhány pillanattal később Bonjasky megint eltalálta őt, és ez már végérvényesen eldöntötte a csatát. Bonjasky kevesebb, mint 3 perc alatt KO-val győzött, így pihenten várhatta a folytatást. Bonjasky és Graham A harmadik párban Ray Sefo és Musashi következtek. Sefo a torna előtt lázas beteg volt, így meglehetősen legyengült állapotban állt ki a mérkőzésre. Ennek ellenére fantasztikusan helytállt. A harmadik menetben még arra is futotta erejéből, hogy nemcsak mozdulatokkal, hanem szavakkal is hívta Musashit, hogy jöjjön, és próbálja őt megütni, ha tudja. Musashi azonban nem akart fölösleges csatába keveredni, és nem reagált erre a provokációra. A kiegyenlített küzdelemre jellemző, hogy Musashi csak kis különbséggel győzött. Sefo és Musashi A negyedik mérkőzésen igazi nagyágyúk csaptak össze. Az általános vélekedés szerint mind Aerts, mind pedig Ignashov esélyes volt a végső győzelemre. A rajongók közül a legtöbben Ignashov győzelmét jósolták. Az első menetben a „Skorpió” elsősorban balegyeneseket ütött, míg Aerts kombinációkkal és lábra mért rúgásokkal dolgozott. Kiegyenlített küzdelem folyt, és ez a következő két menetben is így maradt. A bírók extra menetet kértek, amelyet a harmadik végére elfáradó Ignashov már nem bírt úgy erővel, mint Aerts. A holland tisztán megnyerte a negyedik menetet, és ezzel a mérkőzést is. Aerts és Ignashov

Az első elődöntő előtt egy marketingszempontból kifogástalan eseményre került sor. A nézők számára hatalmas kivetítőkön bejátszottak egy videofelvételt, amelyben Mike Tyson elmondta, hogy szívesen jönne Japánba, mert még egyetlen K-1 versenyző sem ismeri az ő ökleit. És hogy nagyon várja már, hogy összecsaphasson Bob Sapp-el is. Ez után Sapp jelent meg a ringben, hogy élőszóval tudassa a 67 ezer nézővel: „A szerződést aláírtuk, Mike és én jövőre összecsapunk!” A bejelentést óriási ováció fogadta. (Más kérdés, hogy ez a csata a mai napig sem jött még létre.) Az első elődöntő már az első menetben véget ért. Bonjaskynak még két perc sem kellett, hogy egy csodálatos ballábas rúgással fejen találja Abidit, majd többször is megüsse. Abidire rászámoltak. A folytatásban a francia még mindig alig állt a lábán, amikor Bonjasky egy térd rúgással végleg lezárta az ügyet. Újabb KO győzelem, és a „Párduc” máris a döntőbe jutott. Abidi egy nyilatkozatában el is ismerte Bonjasky győzelmének jogosságát, „egyszerűen jobb volt, mint én”- mondta. A másik elődöntőben Musashi és Aerts találkoztak egymással. Musashi egyik edzője, Frankie Lyles korábbi nagyközépsúlyú profi ökölvívó világbajnok, a torna előtt azt jósolta, hogy tanítványa meglepetést okoz majd. Nos, Musashi a Sefo elleni találkozón jól dolgozott, de igazán Aerts ellen mutatta meg, hogy mennyit fejlődött. Remek fejrúgással indított, sokat ütött, nagyon aktív volt. A folytatásban még közeli ütéskombinációkat is bevállalt, ami nála újdonságszámba ment. Aerts mindent megpróbált, jól küzdött, de Musashi meglepte őt. A bírók egyhangú döntése alapján Musashi nyert, és ezzel bejutott a döntőbe.

A fináléban az volt a kérdés, hogy hat kemény menet után képes-e még felvenni a versenyt a gyors KO győzelmei miatt pihent Bonjaskyval? Az első menetben Bonjasky repülőrúgásokkal, gyors ütésekkel előnyre tett szert, de Musashi lábra mért rúgásokkal, ha nehezen is, de próbálta tartani magát. A második menet azonban már egyértelműen a hollandé volt. A harmadikban is Bonjasky volt fölényben, és bár Musashi megpróbált hajrázni, már nem volt esélye. Bonjasky egyhangú pontozással nyert és ezzel világbajnok lett. A ”Párduc” sikere teljesen megérdemelt volt, hiszen nemcsak az egész év során, de a döntőben is rendkívül meggyőző teljesítményt nyújtott. Látványos, és főleg nagyon hatásos repülő rúgásaival szemben mindenki tehetetlen volt. Ezzel a (egyébként ismert) technikával új színt hozott a K-1-be. Ez az év volt Bonjasky életének eddigi legjobb időszaka. Az egykor modellként és banktisztviselőként is dolgozó Bonjasky az év elején megnősült, a végén pedig, megkapta a K-1 világbajnoknak járó 400 ezer dollárt.

 

Vissza a lap tetejére
 
   

 

Minden gondolatod valóság - igazi hatalom.

//Petrince Mulford//

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 

All Copyrights Reserved 2009, Powered By LaleePapee